A klasszikus olasz cseresznyetermesztő termőtájakon határozott fejlődés figyelhető meg.
A hagyományos és helyi fajták mellett egyre több új fajtát és új technológiát használnak a termelők, ezáltal tökéletes minőségű áruikkal évről-évre egyre biztosabban vannak jelen a piacokon.
Az ültetvények struktúrájában nagy különbségek vannak, attól függően, hogy melyik milyen piacokon kívánják a cseresznyét értékesíteni. Egyre több új, olasz, francia, kanadai és magyar fajtát telepítenek törpésítő alanyokkal. Ezek általában a Gisella 6 cseresznye és egy félig törpésítő hibrid meggy alany.
Az ültetvények sűrűsége és felépítése a terntinoi alma, illetve az emilia- romagnai körte ültetvényekre emlékeztetnek. A régebbi kertekben (ahol a nagyobb térállás miatt nagyobbak a fák) a szedők csak 5-10 kg termést tudnak óránként leszedni.
Az ültetvények fóliával történő befedése is egy az új technológiák közül. Egyelőre nyitott kérdés a fólia anyaga, illetve a beruházás magas költsége. Emiatt sok kisebb termelő nem tudja az első években lefedni a területét, hacsak nem kapnak támogatást vagy fognak össze egymással. A virágzáskor és az érés idején hirtelen lehulló csapadék nagy veszteséget okoz.
A legújabb telepítésekkor a legújabb technológiára alkalmas ültetvényeket létesítenek és a biztonságos termesztést tartják legfontosabbnak. A tenyészterülettől függően választják meg a koronaformát. A legjobb eredményeket az orsó koronaformával, magas sűrűség ( 800-1000 fa /ha), illetve a nyitott váza formával 500-700 fa/ha állománysűrűség mellett kaptak.
A szüretelő kocsik használata akár megtriplázhatja a leszedett gyümölcs mennyiségét.
A cseresznye az egyetlen gyümölcs faj, amit már az első nyártól lehet metszeni, rögtön a szüret után, ugyanakkor a rügydifferenciálódás miatt kedvezőbb a tavaszi metszés, illetve a hajtás visszavágása. Cél, hogy a hajtásrügyek virágdárdákká fejlődjenek, amit hajtás- visszacsípéssel is el lehet érni. Ez a technológia különösen a magas állomány sűrűségű ültetvényekre jellemző, ahol akár 2000-4000 fa is lehet hektáronként. Ezekben az ültetvényekben erősen törpítő alanyt használnak, és nem hagynak még erősebb ágakat se a fákon. A termesztés természetesen támrendszer mellett folyik és zöldmetszést. A zöldmetszés technikája a cseresznye esetében folyamatos fejlesztés alatt áll, a zöldmetszett fák hosszabb ideig képesek megtartani termőképességüket..
Növényvédelmi szempontból két nagyobb károkozója van a cseresznyének. Az egyik a Monilinia fructigena, amely megtámadja a virágot, a gyümölcsöt és a fás részeket is. A másik károkozója a cseresznyelégy (Rhagoletis cerasi) ami egyes területeken már kizáró tényezője a közép-kései érésű cseresznye telepítésének. Az ellene való védekezést nehezíteti, hogy kivonták a dimetoát hatóanyagú készítményeket, új lehetőség viszont az anilin és a pirimidin- nitrogén tartalmú szénvegyületek engedélyezése.
A blumeriellás levélfoltosság és a baktériumos betegségek ( Pseudomonas spp. és a Xanthomonas spp.) ellen már jól kidolgozott védekezés technológiával rendelkeznek ezek a betegségek csak szórványosan fordulnak elő.
Észak-Amerikában és fejlett cseresznyetermelő országokban egyre inkább kezd elterjedni gyakorlatban is a gyümölcs gyors lehűtése vízzel, vagy hideg levegővel rögtön a szedés után. Csomagoláskor a cseresznyét műanyag kosárkákba rakják, és vékony műanyag fóliával zárják le, ezáltal olyan légkör alakul ki a gyümölcs körül, hogy az 2-3 hétig biztonságosan tárolható, illetve szállítható állandóan hűtött térben. Ezzel a technológiával távolabbi, akár a 3000 km re lévő Észak-Amerikai kaliforniai és washingtoni piacokra is elérhet a cseresznye, megtartva tökéletes minőségét. Ezt a módszert több európai országban is sikerrel alkalmazzák, közülük legeredményesebben Törökország kilépve ezáltal a világpiacra is.
Jó példa a trentinoi alma sikere, ahol egy régió erős piacot alakított ki azzal, hogy minden évben egyöntetű és tökéletes minőségű, integrált termesztésű almával jelenik meg a nemzetközi piacokon is. A cseresznye helyzete még nem ilyen fényes, kivételek persze mindig vannak, Olaszországban például a Puglia, Verona és Emilia-Romagna-ban sikerült már biztos láncot kialakítani a termelőtől a fogyasztóig. Ha ez a lánc valahol meg nem sérül, úgy a jó minőségű cseresznye ára akár 2-4 €/kg is lehet. Fontos, hogy a pultra kerülő termék egyöntetű és mindig ugyanolyan termékminőségű legyen. Ekkor már csak a szintén pultra kerülő apró gyümölcsű, olcsóbb cseresznyével kell felvennie a versenyt.
Termelői tapasztalatok a cseresznye alanyairól
Olaszországban elterjedt nézet, hogy a Gisella 5 alanyra oltott nemesek növekedési erélyét felére csökkentik, viszont ez a mérséklés tág határok között mozoghat, környezeti körülményektől függően (törzs keresztmetszet 12-100 cm2 ). Ez a leginkább törpésítő hatású alany, amelynek használatával magas fa egyedszámmal nagy termésátlagokat is el lehet érni. Könnyen alkalmazkodik a különböző területeken, jól ellenáll a hidegeknek, és a gyors termőre-fordulás jellemzi a ráoltott nemeseket. Néhány tanulmány szerint 2-4 nappal korábbi virágzást és érést eredményezhet, a meggy-alanyokhoz viszonyítva. Az F/12, a Colt és a Mazzard alanyokhoz viszonyítva a Gisella 5 biotikus stresszekkel szemben ellenállóbb, és kevésbé fogékony a vírusokkal szemben (PDV, PNRSV) is. Talajuntságra nem érzékeny, újra telepítés után is megtartja jó tulajdonságait.
A Gisella 5-nél erősebb vigoritású Gisella 6 inkább Amerikában terjedt el. A Gisella 6 szintén magas termőképességet kölcsönöz a nemesnek, viszont kedvezőtlen körülmények között a Gisella 5 nagyobb produktivitású. A különösen hideg teleken sok rügy károsodik, ennek a mértéke fajtától függő (a Gisella 5 jobban ellenáll a fagykároknak). A Gisella 5-höz képest a 6 kevésbé igényes a talaj termőképességére.
A Piku 1 20-25%-kal képes csökkenteni az F12/1, Colt és a meggyhez képest a növekedési erélyt, viszont körülbeleül 50%-kal nagyobb a törzskeresztmetszete a Gisella 5-höz viszonyítva, még a Gisella 6-nál is erősebb. Rosszabb környezeti körülmények között is magas termést produkál (magasabbat a Gisella 5-nél). Sok országban folyik (köztük Amerikában is) napjainkban a Piku 1 akár cseresznye, akár meggy alanykénti értékelése. Olaszországban Lapins nemes fajtát oltottak Gisella 5,6, Weiroot 13, 72, 158 és F12/1 alanyokra összehasonlításként. A Piku 1 mutatta a legjobb termőképességet, gyümölcsméretet és a legjobban tolerálta a bioltikus stresszt. a Piku1 tökéletes alany lehet azokon a területeken ahol a Gisella 5 nem alkalmas. Itt a fák nagyobbak lesznek, viszont jó termőképességűek. Németországbanés a Rajna völgyében a legalkalmasabb alany.
A Piku 3 még erősebb alany, így kedvezőtlen körülmények között is produktív marad a fa, viszont nagy méretük miatt nem lehet támberendezést alkalmazni. A ráoltott cseresznyefák 5. éves korukban 13 kg cseresznyét teremnek. Hagyományos gyümölcstermesztésnél alkalmazzák leginkább.
A fertőzés közelében a fiatal levelek hervadnak, száradnak és a fán maradnak.
A megbetegített növényi részek másodlagosan fertőző gombáknak is helyt adnak. Ezek között a leggyakoribb a Schizophyllum commune.
A gallyak háncs részében megtelepedő baktérium a fertőzött rész feletti részek hervadását okozza, míg a szállítószövetben megtelepedett kórokozók esetében akár 1-2 éven keresztül sem látható a betegség, csupán a fák esetleges gyengébb növekedése lehet szembetűnő, majd tavasszal a fák gyors és teljes hanyatlásnak indulnak.
A baktérium a teljes ágkeresztmetszetet megfertőzi (a kambiumot is), és veszélyezteti az újonnan képződő szállítónyalábokat. A kibocsátott toxinokkal akadályozza újonnan képződő faszövetek kialakulását, illetve a víz és az asszimiláták mozgását, ezáltal a távolabbi ágak és rügyek hervadását okozva.
A rákos ágak repedezettek, a sebek sötétbarnák. Ha eltávolítjuk a kéreg felső rétegét, friss fertőzés esetén vizenyős és büdös nekrotikus vonalakat látunk. A szövet is barna és a gyakori a mézgafolyás is. A baktérium inaktív periódusában a nekrotikus sáv száraz. Ezekben az időszakokban nehéz izolálni és laboratóriumi vizsgálatokkal igazolni a baktérium jelenlétét, és a jelenlevő gombák is zavaróak. A sérült ágak kérge alatt néhány milliméterrel azonban izolálható a Pseudomonas, ezért fontos, hogy a háncs megfelelő rétegéből származzon a minta.
Hajlamosító tényező:
A meleg hónapokban a Pseudomonas baktériumok szinte csak vegetálnak a növények felszínén, tüneteket nem okoznak. Ősszel passzív transzport útján, vagy a hideg miatt megnyíló kisebb sérüléseken (spontán fagyás-olvadás) kersztül juthat be a baktérium a fák szöveteibe, majd a szövetek szénhidrát tartalmát felhasználva osztódni kezd.
Franciaországban sok éve kutatják, hogy milyen tényezők okozhatják a betegség megjelenését, illetve súlyosságát.
A baktérium, más patogénokhoz hasonlóan alacsony hőmérsékleten 20 °C alatt aktív. A hideg egyrészt megkönnyíti a baktérium bejutását a fa szövetébe másrészt a tüneteket is súlyosbítja, a fertőzött ágrészek „szivacsos” jellegűvé válnak.
A csapadékos ősz és tél kedvez a betegség kialakulásának, illetve a rákosodás továbbterjedésének. A laza szerkezetű sok kapillárissal rendelkező, homokos, levegős talajtípusoknál a nagyobb gyökérlégzés miatt nő a víz felvétel mennyisége (ezáltal a szövetek víz ellátása) ami súlyosbítja a károsodás mértékét, ezért fontos olyan alanyok kiszelektálása és használata amelyek a gyökérfulladásra kevésbé hajlamosak.Talajtól függetlenül az alanyok hasonló mértékben érzékenyek a fertőzésre, amire sarjképzéssel reagálnak.
A baktérium sebeken, paraszemölcsökön, fagyrepedéseken illetve a levélripacsokon keresztül juthat be a fa szöveteibe és könnyen bejuttatható a kórokozó metszéskor is. A metszéskor használt eszközöket emiatt gyakran fertőtleníteni kell, illetve fontos a sebzáró anyagok használata.
A fertőzés a legintenzívebb időszaka az ősz vége és a tél eleje. Azokban az években várható a felszaporodásuk, amikor a tavasz hideg és csapadékos, ilyenkor vöröses ragadós, mézgás sebek keletkeznek, ami szintén más kórokozók bejutásának kapuja lehet.
Védekezési lehetőségek:
A termőhely kiválasztásánál fontos figyelembe venni a téli minimum hőmérsékleteket illetve a tavaszi fagyok mértékét. Megfelelő fajtahasználattal csökkenthető a betegség jelenléte illetve erőssége. Tapasztalatok szerint a kajszifajták közül az ’Aurora’, ’Carmen’, ’Portici’ és a ’Sweetcot®’ (Toyuda) fajták a legfogékonyabbak a betegségre. Mirabolán helyett más, gyökérfulladásra kevésbé érzékeny alany használata toleránsabbá teheti a fákat.
A hőmérsékletingadozás enyhíthető a fák törzsének fehérre meszelésével.
A metszési időszak lehetőleg ne essen október és január közé.
A réz tartalmú lemosó permetezést már a korai levélhullás időszakában el kell kezdeni.
A fagyzug-mentes termőhely kiválasztása, az alkalmas talaj, a késői metszési időszak betartása és az eszközök gyakori fertőtlenítése képeszik a kórokozó elleni védekezés alapját.. Az alkalmazott fertőtlenítő szer lehet Bordói lé (20%-os rézzel).
Célszerű az ültetvény szüret utáni öntözése és ügyelni kell, hogy ne alakuljon ki tápanyaghiány (különös tekintettel a kalciumra).
Kémiai prevenciót jelenthet 3-4 rezes permetezés és az agrotechnikai műveletek fegyelmezett elvégzése.
| Műveletidőpontja | Művelettípusa | Hatóanyag | Dózis | Megjegyzés | |
| augusztus-szeptember | fatörzs festés | Bordói lé | 25% Cu | Első 6 évben végezzük el a vázágak magasságáig | |
| október-november | Bordói lé | 3-4 kezelés 8-10 napos közökkel | |||
| Tél vége | Metszés | Az eszközök gyakori fertőtlenítése, sebzárás | |||
| Tavasz eleje | Bordói lé | 2 kezelés 8-10 napos közzel fehérbimbós állapotig |
Boglár-Kert 