Javaslat a gyümölcsfák ültetésére

Az alábbiakban saját gyakorlatunkat szeretném megosztani azokkal a gyümölcstermelőkkel, akik telepítésre vagy a pótlásfák ültetésére készülnek.

A jövedelmezőség szempontjából alapvető jelentősége van, hogy a fák teljes termőfelületüket hány év alatt érik el. Tapasztalataink szerint a befektetett munka és pénz bőven megtérül azáltal, hogy a fák koronaformától függően- akár két évvel hamarabb elérik a maximális termőképességüket. Ennek bizonyítására néhány képet mellékeltem.

A javaslat alapvetően saját, főként csonthéjasokkal kapcsolatos tapasztalatainkra épül, de úgy gondolom, hogy némi megfontolással általánosíthatók. Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy a jövedelmező termesztés alappillére az első évek folyamatos és erős növekedése. Ez az előny azonban, csak a termesztés valamennyi feltételének biztosításával érhető el. (tápanyagellátás, növényvédelem stb..)

Néhány gondolat a pótlásfák ültetéséről:

A forgatás hiánya miatt fontos, hogy az ültető gödör minél nagyobb legyen. Akik gondosan végzik a munkájukat, azok ősszel 1m × 1m területű, 0,5m mély ültető gödröt ásnak ki. Vannak, akik gödörfúróval, mások markolóval dolgoznak. A nagyobb gyökér részek eltávolítása után, a gödör betemetésénél, a talajhoz műtrágyát és szerves trágyát kell keverni. Mindkét trágya használata egyformán fontos.

Ezután Tavasszal, már csak akkora részt ásunk ki a tél folyamán megroskadt gödör helyéről, amekkorát a csemeték gyökérzete igényel.

Balatonboglár környékén az alábbi jellemző talajtani adottságok mellett gazdálkodunk:

Ph:     6,5 – 7,5

Arany féle kötöttség:     28 – 38

Mésztartalom:     0 – 15%

 

Az 1m × 1m × 0,5m –es méretű ültető gödörbe 0,5 kg káliumot (KCl) és 0,3 kg foszforos (P₂O₅) műtrágyát, valamint 30–40 kg szerves trágyát keverünk.

Az időpontot illetően, egy sor praktikus szempont alapján, kora tavaszra, március második felére időzítjük a pótlásokat.

Az ültetésre szánt fákat, az ültetés előtt már 5-7 nappal elkezdjük áztatni úgy, hogy a vermelőt 2 naponta vízzel elárasztjuk, ilyenkor a vesszőket is öntözzük.

A vermelőből kiszedett fák oldal vesszőit bevágjuk és a törzsmagasságot visszametszéssel kialakítjuk. A fa gyökereit átnézzük az esetleges golyvákat, törött sérült részeket eltávolítjuk, továbbá a gyökérágak végeiből 1-2 cm –t levágunk.

Ezután azz ültetésre előkészített fák gyökerét, gyökérnyakig agyagos pépbe mártjuk, ügyelve arra, hogy minél vastagabb legyen a gyökereken az agyagos bevonat (1-2 mm). A pép elkészítéséhez a következő anyagokat használjuk, 100 l vízhez keverve:

• 1 l   Domisol Foszfor Plusz (Damisol Kft.)

a gyökérnövekedést serkenti

 

• 10 l Radifarm (Malagrow Kft.)

a gyökér tápanyagfelvételét javítja

 

• 1 kg Trifender antogonista gomba

                     Visszaszorítja a gyökér közelében lévő parazita talajlakó gombákat

 

Az ültető gödörbe beállított fák gyökérágai közé nedves porhanyós szerkezetű talajt húzunk kapával úgy, hogy közben mozgatjuk, rázzuk a fát, hogy ne maradjon levegő a gyökérágak alatt.

A gyökerekre és a gyökerek közé fánként 0,15 kg Agroblen (18 hónapos) vagy Radistart turbó 0,06kg és 0,5kg Dudarit trágyákat szórunk egyenletesen úgy, hogy azt az új gyökerek minél hamarabb elérjék.

Agroblen helyett használható 0,06 kg/fa mennyiségben a 0,06 kg/fa Radistart Turbo készítmény, amellyel hasonlóan kedvezőek a tapasztalataink. Az előbb említett készítményeknek gyökerekre való rászóródása (tapasztalataink szerint) nem okozott a fáknak semmilyen problémát.

Az ültető gödröt lábbal betapossuk, úgy hogy a gödör felső harmada szabadon maradjon, amibe kb. 15 l víznek kell beleférnie, Ha ez nem sikerülne, akkor tányért kell kialakítani. Az ültetést követő 24 órán belül beöntözzük a fákat, az öntözővízhez 0,5 l/100l Demisol Foszfor Plusz és 5 l/100l Radifarm készítményt keverünk.

Miután a víz elszivárgott, a fákat egyenesbe állítjuk, az ültető gödröt földdel feltöltjük, ismét megtapossuk, majd tányért készítünk a fa köré, amelybe szerves trágyát szórunk és 5-10 cm vastag földet húzunk a trágyára.

Az így végrehajtott ültetés nyomán, még az igen száraz 2011-es évben is június végéig nyirkos maradt a fák gyökérzete körüli talaj.

Gyakori kérdés, hogy az oltványokat milyen mélyre ültessük. Javaslatom a következő: a faiskolában a talajszint, a törzsön látható nyomot hagyott. Ez a nyom 2-5 cm –rel a talajszint fölé kerüljön.

 

Lombtrágyák az első évben:

100 l vízhez:

• 1 l 
• Hungovit A
• 0,3 l Demisol Magnus
• 0,1 l Zinic 700Fl
• 0,5 kg Karbamid
• 0,3 l Demisol Foszfor Plusz

Ezt az összetételt akkor kezdjük használni először, amikor a legfejlettebb levelek már kezdenek kiterülni. Háromszor egymás után, 10 naponként ismételve.

Május elejétől kezdve a lombtrágyát az alábbiak szerint módosítjuk:

100L vízhez:

• 0,5 l Hungovit
• 0,3 l Demisol Mganus
• 1 kg Karbamid (36%)
• 2,5 kg Kálium nitrát (41%)
• 0,05 l Zinic

Amennyiben a túlzott növekedés miatt, a visszatérő szélkárok jelentkeznének a május – júniusi időszakban, úgy a Zinicet ki kell hagyni a kezelésekből. A széles pásztákban akár az összes hajtást is letörheti a szél, ami rendkívül kellemetlen, hiszen a hajtások már ilyenkor már akár 0,5 m hosszúak is lehetnek.

A növekedést lassítani, a fásodást fokozni nekünk úgy sikerült, hogy az erős növekedésű hajtások végeiből 2-4 cm–t levágtunk. Ezzel 4-6 napra megállítottuk a hajtásnövekedést.

Szükség esetén 10-14 nap múlva érdemes újból megismételni. A hajtásnövekedésben ezek az enyhe visszacsípések a későbbiekben nem okoznak semmilyen látható nyomot. A növekedés iránya nem módosult és a hónaljhajtások sem vették át a központi hajtás szerepét.

A lombtrágyázást május -június folyamán 10-14 naponként ismételve végezzük.

Július közepétől augusztus végéig a következő lombtrágyákat 2 hetenként használjuk:

100 l vízhez:

• 0,3 l Demisol Magnus
• 0,1 l Zinic
• 0,5 l Karbamid
• 2,5 l Kálium nitrát
• 1 l Biomit Plusz

Szeptember – október folyamán még 2-3 alkalommal lombtrágyázzunk az alábbi keverékkel:

100 l vízhez:

• 0,5 l Karbamid
• 2,5 l Kálium nitrát
• 1,5 l Biomit
• 1 l Demisol Foszfor Plusz
• 0,3 l Demisol Bor Extra

Természetesen a kezelések számát tekintve ez egy nagyon maximalista elvárás, ha ettől kevesebbszer van lehetőségünk a lombtrágyák alkalmazására már azzal is jól láthatóan módon segítjük az első éves növekedést, de önmagában az ültetésnél alkalmazott trágyák is sokat segíthetnek. A módszertől elvárható eredmény a 97-99% -os eredés, fánként 3-7 db 150- 200 cm hosszú vessző, erős másod –harmadrendű elágazásokkal.

Az elültetett fák legalább 70-80% -ának el kell érnie ezt az állapotot.

Nagyon fontos az ültetvény sorcsíkjának gyommentessége, mivel még a 4-5. évben is látható hátrányként mutatkozik a kezdeti évek gondatlansága.

Az első évekhez hasonlóan, a második évben is érdemes folytatni a lombtrágyás kezeléseket, még akkor is, ha számukat csökkentjük. A lombtrágyákhoz a keverhetőség figyelembevételével, szükség szerint növényvédőszert is adhatunk.

A vegetáció elején alkalmazott kezelések látványosabb eredményt adnak.

A fentiekben saját gyakorlatunkat írtam le. Az első két évben háti permetezőgéppel dolgozunk kis lémennyiséggel , így ezek az igen drága lombtrágyák nem olyan fájdalmasan nagy összegek.

Fontos megjegyezni, hogy a fenti technológiával elért erős növekedés előnyeit csak úgy tudjuk kihasználni, ha az első évben május végén elvégezzük a hajtásválogatást és az első és második évben egész nyáron zöldmetszéssel valamint kötözéssel segítjük a korona nevelés kívánt céljainak elérését. Ennek hiányában az erős növekedésű felfelé törő vesszők gyakran nem jó irányba nőnek és kevés, rossz állású oldalágat nevelnek, így a 200 cm hosszú vesszőket a következő év tavaszán 30 cm-re is vissza kell vágni.

A második évben is nagyon fontos a zöldmetszés és a kötözés, mert csak így érhető el, hogy a harmadik évben ne kelljen sok fás részt levágni. A fák erőteljes növekedése miatt a fás metszés feladatait. A nyár folyamán, több alkalommal végrehajtott zöld metszéssel elősegítjük a korona gyorsabb kialakítását.

Read Full Post »

Dió barna csúcsi elhalása Olaszországban

BAN ( Brown Apical Necrosis) – Barna csúcsi elhalás  Magyarországon

A barna csúcsi elhalást 1998-ban Belisario és munkatársai írták le Észak-Olaszországban. A betegség főleg nedves, meleg évjáratokban illetve jégverés után jelentkezik, a fertőzés mértéke akár 60%-os is lehet.

A fajták különböző fogékonyságot mutatnak a betegséggel szemben, de egyértelmű, hogy az új, intenzív fajták (Lara, Sunland, Pedro) sokkal érzékenyebbek. A 2010-es esős évjárat Magyarországon is elsősorban az intenzív fajták (Milotai bőtermő, Milotai kései, Milotai intenzív) esetében okozott közel 90%-os termésveszteséget.

A barna csúcsi elhalás – a név is tükrözi a tipikus tünetet: a fertőzés a bibepontnál indul a bél felé, aminek következtében a belső szövetek is rothadásnak indulnak.

Az olasz kísérletek és visszafertőzések után megállapították, hogy a BAN egy olyan komplex betegség, amelyet több gomba okoz (Alternaria spp. , Fusarium spp. és a Phomopsis sp.) a fő kórokozó a Fusarium spp. A tipikus dió gombabetegségek (Xaj, Gnomonia leptostyla) szintén okozhatnak barna foltokat a burkon, de  nincsenek a Xaj-ra jellemző feketés, ragacsos foltok és azokat körülvevő sárgás gyűrűk illetve a Gnomonia-ra jellemző szabad szemmel is látható acervuluszok a barnás-szürkés foltokon.

A védekezés stratégiája még nincs kidolgozva. A betegség élettanát, fertőzését vizsgálják még a szakemberek, de francia kutatások bizonyítják, hogy  mankoceb, tebukonazol és tiofanát-metil virágzáskori (május eleje-közepe) használatával hatékonyan lehet a betegség ellen védekezni. A jövő feladata, hogy ellenálló fajtákat szelektáljanak, illetve a pontos növényvédelmi technológia kifejlesztése.

2011. május 5-6. Olaszország San Donae, Piave

Május 5-én egy kisebb csoport utazott Olaszországba, hogy a BAN-nal kapcsolatban néhány fontos kérdésre választ vagy legalább iránymutatót kapjanak. Az új, oldalrügyön termő intenzív dió fajták állandó betegeskedése, termesztés technológiával kapcsolatos kérdések és az új betegség a BAN szemben védekezési stratégia adta a kérdések gerincét.  A jól megszervezett úton az olasz kollégák, az igazgatótól  a főkertészig mind azon voltak, hogy  kérdéseinkre, kételyeinket legpontosabb választ kaphassuk.

San Donae Piave melletti 90 ha-os dió ültetvényt látogattunk meg, aminek nagyobb részén Lara ®-t, és 1ha-on  mintegy fajta összehasonlításként ’Chandler’-t  termesztenek.

A meglátogatott dió-ültetvény a magyar szemnek első benyomásra szokatlan. A 7 x3,5 méteres sor- és tőtávolság a sorközök füvesítése mellett igazán meglepő. A fákat minden 3. évben síkfalmetsző géppel metszik, így az oldalrügyön termő Lara® vesszők csúcsain hármasával jelentek meg termések.  A metszés megújítja a fás részeket és az új vesszőn képződő termés mérete  és mennyisége is nagyobb.

A termés 60%-a 34-38 mm-es átmérő közötti, amit a legjobb áron tudnak értékesítenek. A Lara® dióra  finom íze és világos, szép megjelenése miatt mindig van kereslet, még ha drágább is, elit árunak számít Európa piacán. Növényvédelmi okok miatt nem hagyják, hogy a fák 6-7 méternél magasabbra nőjenek, emellett a felkopaszodás is veszély a sötétben maradó alsó részeknél. Az olasz szakemberek elmondták, hogy a fáik alacsonynak tűnhetnek dió termesztési berkekben, mégis ezek az ültetvények  produkálják a legnagyobb, 4-5,5 t/ha termésátlagokat..

Minden 11. sorba ’Franquette’-t és ’Fernort’-t ültettek porzónak,  bár  tapasztalatuk szerint van átfedés a Lara ® nő és a hím virágainak virágzásában és jó a fajtán belüli megporzás, így valójában szükségtelen a porzó fák jelenléte.

Az ültetvény optimális vízellátását tartják a diótermesztésük egyik legsarkalatosabb pontjának. 4 különböző mélységben elhelyezett szenzor méri a talaj nedvesség tartalmát és a földalatti kiépített öntözőrendszerrel pótolják a vizet és a szükséges tápanyagokat is. Önkritikusan elmondták, hogy a telepítést követően túl sűrűn öntözték a fákat, így a gyökerek a talaj felszíne közelében, 30-40 cm-es mélységben helyezkednek el, ami a Lara kevésbé jó alany kompatibilitása miatt sem szerencsés. Évente többször végeznek levél analízist, különösen odafigyelnek a Fe/N arányra. Vallják, hogy a hiánytünetek megjelenésekor  már nem eredményes a kezelés . Rezet és vasat nem juttatnak ki egy menetben, mert  együtt olyan komplexet alkotnak amely  a növény számára felvehetetlen. Szintén ennek a problémának megoldására  a sorközökbe  különleges gabona keveréket vetnek, amelynek a  gyökere a vasat a diófák  számára is felvehető formává alakítja, ezáltal vas-utánpótlás csak többlet termés esetében szükséges.

Virágképzést bór kijuttatásával indukálnak, tapasztalataik szerint a dió nagyon meghálálja a kálcium-trágyázást is-

Növényvédelmük gerincét 3 kór és károkozó adja. Rügypattanástól virágzásig  védekeznek  Xantomonas arboricola pv. juglandis ellen. Ha az első védekezéssel sikerül megfogni a baktérium terjedését, akkor a szezonban már nem kell külön védekezni ellene, még egy nyári esetleges jégveréskor sem fertőz újra. Évente 10-12 alkalommal permeteznek, 7-8 alkalommal almamoly ellen. Rügypattanáskor rézzel, virágbimbók megjelenésekor mankoceb és réz keverékével permeteznek. Virágzáskor tebukonozol hatóanyagú készítményt használnak, virágzás után viszont már csak almamoly ellen védekeznek (az első 6 védekezéskor rezet mindig használnak).

Az utóbbi időben Olaszországban is felfigyeltek a BAN tünetegyüttesre, a betegség tüneteit egyre több ültetvényben tapasztalják. A leginkább virágzáskor fertőző kórokozó-együttes ellen tebukonozol és mankoceb hatóanyagú szerekkel védekeznek. Tapasztalataik szerint az inkubációs idő hőmérséklettől függően 30 és 60 nap között változik. A fertőzés a virágzás befejeztével jelentéktelenné válik. Megfigyeléseik szerint a ’Chandler’ fajtát a BAN előfordulása sokkal kisebb (szinte egyáltalán nem fertőzi), viszont a baktériumokkal szemben sokkal érzékenyebb, mint a Lara®.

Nagy gondot okoz nekik is az almamoly kártétele. A 3 nemzedékes molynak az 1. nemzedéke okozza a legnagyobb károkat, az idén bevonásra kerülő kitinszintézis gátlót nem használhatják, így viszont kevés szer marad, amivel hatékonyan képesek megvédeni a dió gyümölcsöt.

Sajnos nincs még igazán hatásos védekezési és növényvédelmi stratégiájuk a gyökérnyaknál fertőző  Phyophttora cinnamomi  ellen. Fő terjedési forrásuk az fertőzött oltványok telepítése, majd később vízzel terjed. Emiatt a tulajdonsága miatt inkább algaként kezelik a baktériumot, melynek jelenléte a magas talajvízű területeken szinte állandó. Megoldás lehet egy rezisztens alany szelektálása.

Az olasz szakemberek francia Carcasson régió dió termesztőivel állandó kapcsolatban állnak, tapasztalatokkel és eredményekkel segítik egymást . Említést tettek egy különbségről: Franciaország déli részein sokkal inkább a baktériumos fertőzés dominál,  BAN által okozott fertőzés nem jelentős és almamoly ellen sem kellvédekeziük.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Metszés utáni első év

Read Full Post »