-nyilvántartó cégbíróság neve: Kaposvári Törvényszék Cégbíróság
-teljes név: Boglár-Kert Gyümölcs és Szőlőtermesztő, Szolgáltató Korlátolt Felelősségű Társaság
-cégjegyzék száma: 14-09302559
-székhelye: 8676 Karád Vásártér út 4.
-cég adószáma: 11482604-2-14
Növényvédelem kategória | Leave a Comment »
A klasszikus olasz cseresznyetermesztő termőtájakon határozott fejlődés figyelhető meg.
A hagyományos és helyi fajták mellett egyre több új fajtát és új technológiát használnak a termelők, ezáltal tökéletes minőségű áruikkal évről-évre egyre biztosabban vannak jelen a piacokon.
Az ültetvények struktúrájában nagy különbségek vannak, attól függően, hogy melyik milyen piacokon kívánják a cseresznyét értékesíteni. Egyre több új, olasz, francia, kanadai és magyar fajtát telepítenek törpésítő alanyokkal. Ezek általában a Gisella 6 cseresznye és egy félig törpésítő hibrid meggy alany.
Az ültetvények sűrűsége és felépítése a terntinoi alma, illetve az emilia- romagnai körte ültetvényekre emlékeztetnek. A régebbi kertekben (ahol a nagyobb térállás miatt nagyobbak a fák) a szedők csak 5-10 kg termést tudnak óránként leszedni.
Az ültetvények fóliával történő befedése is egy az új technológiák közül. Egyelőre nyitott kérdés a fólia anyaga, illetve a beruházás magas költsége. Emiatt sok kisebb termelő nem tudja az első években lefedni a területét, hacsak nem kapnak támogatást vagy fognak össze egymással. A virágzáskor és az érés idején hirtelen lehulló csapadék nagy veszteséget okoz.
A legújabb telepítésekkor a legújabb technológiára alkalmas ültetvényeket létesítenek és a biztonságos termesztést tartják legfontosabbnak. A tenyészterülettől függően választják meg a koronaformát. A legjobb eredményeket az orsó koronaformával, magas sűrűség ( 800-1000 fa /ha), illetve a nyitott váza formával 500-700 fa/ha állománysűrűség mellett kaptak.
A szüretelő kocsik használata akár megtriplázhatja a leszedett gyümölcs mennyiségét.
A cseresznye az egyetlen gyümölcs faj, amit már az első nyártól lehet metszeni, rögtön a szüret után, ugyanakkor a rügydifferenciálódás miatt kedvezőbb a tavaszi metszés, illetve a hajtás visszavágása. Cél, hogy a hajtásrügyek virágdárdákká fejlődjenek, amit hajtás- visszacsípéssel is el lehet érni. Ez a technológia különösen a magas állomány sűrűségű ültetvényekre jellemző, ahol akár 2000-4000 fa is lehet hektáronként. Ezekben az ültetvényekben erősen törpítő alanyt használnak, és nem hagynak még erősebb ágakat se a fákon. A termesztés természetesen támrendszer mellett folyik és zöldmetszést. A zöldmetszés technikája a cseresznye esetében folyamatos fejlesztés alatt áll, a zöldmetszett fák hosszabb ideig képesek megtartani termőképességüket..
Növényvédelmi szempontból két nagyobb károkozója van a cseresznyének. Az egyik a Monilinia fructigena, amely megtámadja a virágot, a gyümölcsöt és a fás részeket is. A másik károkozója a cseresznyelégy (Rhagoletis cerasi) ami egyes területeken már kizáró tényezője a közép-kései érésű cseresznye telepítésének. Az ellene való védekezést nehezíteti, hogy kivonták a dimetoát hatóanyagú készítményeket, új lehetőség viszont az anilin és a pirimidin- nitrogén tartalmú szénvegyületek engedélyezése.
A blumeriellás levélfoltosság és a baktériumos betegségek ( Pseudomonas spp. és a Xanthomonas spp.) ellen már jól kidolgozott védekezés technológiával rendelkeznek ezek a betegségek csak szórványosan fordulnak elő.
Észak-Amerikában és fejlett cseresznyetermelő országokban egyre inkább kezd elterjedni gyakorlatban is a gyümölcs gyors lehűtése vízzel, vagy hideg levegővel rögtön a szedés után. Csomagoláskor a cseresznyét műanyag kosárkákba rakják, és vékony műanyag fóliával zárják le, ezáltal olyan légkör alakul ki a gyümölcs körül, hogy az 2-3 hétig biztonságosan tárolható, illetve szállítható állandóan hűtött térben. Ezzel a technológiával távolabbi, akár a 3000 km re lévő Észak-Amerikai kaliforniai és washingtoni piacokra is elérhet a cseresznye, megtartva tökéletes minőségét. Ezt a módszert több európai országban is sikerrel alkalmazzák, közülük legeredményesebben Törökország kilépve ezáltal a világpiacra is.
Jó példa a trentinoi alma sikere, ahol egy régió erős piacot alakított ki azzal, hogy minden évben egyöntetű és tökéletes minőségű, integrált termesztésű almával jelenik meg a nemzetközi piacokon is. A cseresznye helyzete még nem ilyen fényes, kivételek persze mindig vannak, Olaszországban például a Puglia, Verona és Emilia-Romagna-ban sikerült már biztos láncot kialakítani a termelőtől a fogyasztóig. Ha ez a lánc valahol meg nem sérül, úgy a jó minőségű cseresznye ára akár 2-4 €/kg is lehet. Fontos, hogy a pultra kerülő termék egyöntetű és mindig ugyanolyan termékminőségű legyen. Ekkor már csak a szintén pultra kerülő apró gyümölcsű, olcsóbb cseresznyével kell felvennie a versenyt.
Termelői tapasztalatok a cseresznye alanyairól
Olaszországban elterjedt nézet, hogy a Gisella 5 alanyra oltott nemesek növekedési erélyét felére csökkentik, viszont ez a mérséklés tág határok között mozoghat, környezeti körülményektől függően (törzs keresztmetszet 12-100 cm2 ). Ez a leginkább törpésítő hatású alany, amelynek használatával magas fa egyedszámmal nagy termésátlagokat is el lehet érni. Könnyen alkalmazkodik a különböző területeken, jól ellenáll a hidegeknek, és a gyors termőre-fordulás jellemzi a ráoltott nemeseket. Néhány tanulmány szerint 2-4 nappal korábbi virágzást és érést eredményezhet, a meggy-alanyokhoz viszonyítva. Az F/12, a Colt és a Mazzard alanyokhoz viszonyítva a Gisella 5 biotikus stresszekkel szemben ellenállóbb, és kevésbé fogékony a vírusokkal szemben (PDV, PNRSV) is. Talajuntságra nem érzékeny, újra telepítés után is megtartja jó tulajdonságait.
A Gisella 5-nél erősebb vigoritású Gisella 6 inkább Amerikában terjedt el. A Gisella 6 szintén magas termőképességet kölcsönöz a nemesnek, viszont kedvezőtlen körülmények között a Gisella 5 nagyobb produktivitású. A különösen hideg teleken sok rügy károsodik, ennek a mértéke fajtától függő (a Gisella 5 jobban ellenáll a fagykároknak). A Gisella 5-höz képest a 6 kevésbé igényes a talaj termőképességére.
A Piku 1 20-25%-kal képes csökkenteni az F12/1, Colt és a meggyhez képest a növekedési erélyt, viszont körülbeleül 50%-kal nagyobb a törzskeresztmetszete a Gisella 5-höz viszonyítva, még a Gisella 6-nál is erősebb. Rosszabb környezeti körülmények között is magas termést produkál (magasabbat a Gisella 5-nél). Sok országban folyik (köztük Amerikában is) napjainkban a Piku 1 akár cseresznye, akár meggy alanykénti értékelése. Olaszországban Lapins nemes fajtát oltottak Gisella 5,6, Weiroot 13, 72, 158 és F12/1 alanyokra összehasonlításként. A Piku 1 mutatta a legjobb termőképességet, gyümölcsméretet és a legjobban tolerálta a bioltikus stresszt. a Piku1 tökéletes alany lehet azokon a területeken ahol a Gisella 5 nem alkalmas. Itt a fák nagyobbak lesznek, viszont jó termőképességűek. Németországbanés a Rajna völgyében a legalkalmasabb alany.
A Piku 3 még erősebb alany, így kedvezőtlen körülmények között is produktív marad a fa, viszont nagy méretük miatt nem lehet támberendezést alkalmazni. A ráoltott cseresznyefák 5. éves korukban 13 kg cseresznyét teremnek. Hagyományos gyümölcstermesztésnél alkalmazzák leginkább.
A fertőzés közelében a fiatal levelek hervadnak, száradnak és a fán maradnak.
A megbetegített növényi részek másodlagosan fertőző gombáknak is helyt adnak. Ezek között a leggyakoribb a Schizophyllum commune.
A gallyak háncs részében megtelepedő baktérium a fertőzött rész feletti részek hervadását okozza, míg a szállítószövetben megtelepedett kórokozók esetében akár 1-2 éven keresztül sem látható a betegség, csupán a fák esetleges gyengébb növekedése lehet szembetűnő, majd tavasszal a fák gyors és teljes hanyatlásnak indulnak.
A baktérium a teljes ágkeresztmetszetet megfertőzi (a kambiumot is), és veszélyezteti az újonnan képződő szállítónyalábokat. A kibocsátott toxinokkal akadályozza újonnan képződő faszövetek kialakulását, illetve a víz és az asszimiláták mozgását, ezáltal a távolabbi ágak és rügyek hervadását okozva.
A rákos ágak repedezettek, a sebek sötétbarnák. Ha eltávolítjuk a kéreg felső rétegét, friss fertőzés esetén vizenyős és büdös nekrotikus vonalakat látunk. A szövet is barna és a gyakori a mézgafolyás is. A baktérium inaktív periódusában a nekrotikus sáv száraz. Ezekben az időszakokban nehéz izolálni és laboratóriumi vizsgálatokkal igazolni a baktérium jelenlétét, és a jelenlevő gombák is zavaróak. A sérült ágak kérge alatt néhány milliméterrel azonban izolálható a Pseudomonas, ezért fontos, hogy a háncs megfelelő rétegéből származzon a minta.
Hajlamosító tényező:
A meleg hónapokban a Pseudomonas baktériumok szinte csak vegetálnak a növények felszínén, tüneteket nem okoznak. Ősszel passzív transzport útján, vagy a hideg miatt megnyíló kisebb sérüléseken (spontán fagyás-olvadás) kersztül juthat be a baktérium a fák szöveteibe, majd a szövetek szénhidrát tartalmát felhasználva osztódni kezd.
Franciaországban sok éve kutatják, hogy milyen tényezők okozhatják a betegség megjelenését, illetve súlyosságát.
A baktérium, más patogénokhoz hasonlóan alacsony hőmérsékleten 20 °C alatt aktív. A hideg egyrészt megkönnyíti a baktérium bejutását a fa szövetébe másrészt a tüneteket is súlyosbítja, a fertőzött ágrészek „szivacsos” jellegűvé válnak.
A csapadékos ősz és tél kedvez a betegség kialakulásának, illetve a rákosodás továbbterjedésének. A laza szerkezetű sok kapillárissal rendelkező, homokos, levegős talajtípusoknál a nagyobb gyökérlégzés miatt nő a víz felvétel mennyisége (ezáltal a szövetek víz ellátása) ami súlyosbítja a károsodás mértékét, ezért fontos olyan alanyok kiszelektálása és használata amelyek a gyökérfulladásra kevésbé hajlamosak.Talajtól függetlenül az alanyok hasonló mértékben érzékenyek a fertőzésre, amire sarjképzéssel reagálnak.
A baktérium sebeken, paraszemölcsökön, fagyrepedéseken illetve a levélripacsokon keresztül juthat be a fa szöveteibe és könnyen bejuttatható a kórokozó metszéskor is. A metszéskor használt eszközöket emiatt gyakran fertőtleníteni kell, illetve fontos a sebzáró anyagok használata.
A fertőzés a legintenzívebb időszaka az ősz vége és a tél eleje. Azokban az években várható a felszaporodásuk, amikor a tavasz hideg és csapadékos, ilyenkor vöröses ragadós, mézgás sebek keletkeznek, ami szintén más kórokozók bejutásának kapuja lehet.
Védekezési lehetőségek:
A termőhely kiválasztásánál fontos figyelembe venni a téli minimum hőmérsékleteket illetve a tavaszi fagyok mértékét. Megfelelő fajtahasználattal csökkenthető a betegség jelenléte illetve erőssége. Tapasztalatok szerint a kajszifajták közül az ’Aurora’, ’Carmen’, ’Portici’ és a ’Sweetcot®’ (Toyuda) fajták a legfogékonyabbak a betegségre. Mirabolán helyett más, gyökérfulladásra kevésbé érzékeny alany használata toleránsabbá teheti a fákat.
A hőmérsékletingadozás enyhíthető a fák törzsének fehérre meszelésével.
A metszési időszak lehetőleg ne essen október és január közé.
A réz tartalmú lemosó permetezést már a korai levélhullás időszakában el kell kezdeni.
A fagyzug-mentes termőhely kiválasztása, az alkalmas talaj, a késői metszési időszak betartása és az eszközök gyakori fertőtlenítése képeszik a kórokozó elleni védekezés alapját.. Az alkalmazott fertőtlenítő szer lehet Bordói lé (20%-os rézzel).
Célszerű az ültetvény szüret utáni öntözése és ügyelni kell, hogy ne alakuljon ki tápanyaghiány (különös tekintettel a kalciumra).
Kémiai prevenciót jelenthet 3-4 rezes permetezés és az agrotechnikai műveletek fegyelmezett elvégzése.
| Műveletidőpontja | Művelettípusa | Hatóanyag | Dózis | Megjegyzés | |
| augusztus-szeptember | fatörzs festés | Bordói lé | 25% Cu | Első 6 évben végezzük el a vázágak magasságáig | |
| október-november | Bordói lé | 3-4 kezelés 8-10 napos közökkel | |||
| Tél vége | Metszés | Az eszközök gyakori fertőtlenítése, sebzárás | |||
| Tavasz eleje | Bordói lé | 2 kezelés 8-10 napos közzel fehérbimbós állapotig |
Egyéb kategória | Leave a Comment »
A hazai faiskolákban az őszibarack oltványokat őszibarackmagoncokra, mandulamagoncokra szemzik, illetve egyéb szilva alanyokra kerülnek. Inkompatibilitási problémák főleg szilvaalanyok kombinációjánál merülhetnek fel, viszont ez képes a leginkább csökkenteni a fák növekedési erélyét, bár ennek nincs akkora jelentősége, mint az almatermésűeknél, a nemes fajták gyengébb növekedése miatt. Lúgos kémhatású talajokon (7,5 pH felett) csökken a vas felvétele és a fa egyre inkább a vasklorózis tüneteit mutatja. Az ilyen talajokhoz a mandulabarack hibridek alkalmazkodnak a legjobban. Közepesen tűri az ilyen talajokat a szilva alany és legkevésbé alkalmasak az őszibarackmagoncok ilyenkor.
Vadőszibarack:
Az őszibarackmagonc a laza talajú, de jó vízellátású talajokon alkalmazható. A ráoltott fajtáknál általában középerős vagy erős növekedést okoz. A klorózisra érzékeny, már a 7%-nál nagyobb mésztartalmú talajokon nem érzi jól magát. A legtöbb őszibarack-termelő országban alanyként a nemes fajták magoncait használják a faiskolák.
Mandula:
Magyarországon a második legfontosabb őszibarackalany, más országokban viszont csak ritkán használják. Az alany lehetővé teszi ott is a termesztést, ahol az őszibarackalanyon a nemes fajta klorózis miatt már nem képes megélni. Melegigényesebb, mint a vadőszibarack, kevésbé télálló. A ráoltott fajták közepesen erős növekedésűek, a vadőszibarackhoz viszonyítva mindenképpen gyengébbek.
Mandulabarack:
A mandulabarack alanyok külföldön elsősorban kiváló rezisztenciájuk miatt váltak népszerűvé a termesztők és a faiskolák körében. Erős növekedésűek a ráoltott fák, viszont jól alkalmazkodnak a különböző talajokhoz. Elterjedtebb alany az ’Avimag’ és a ’GF677’ .
Szilva:
Nyirkos levegőtlen talajokon ajánlható csökkentett térállásban, bár a gyenge növekedésű alanyok nem igazán felelnek meg az őszibarack termesztésben, mert fontos az évi hajtásnövekedés.
A kajszifa pusztulás Észak-Olaszországban
Laboratóriumi vizsgálatok több különböző kórokozó jelenlétét igazolják, melyek közül a kajszifák korai fapusztulásában a Pseudomonas jelenléte a legjellemzőbb.
A legsúlyosabb fertőzéseket Piemonte és Emilia-Romagna tartományban tapasztalták. Azokon a területeken ahol már megjelent a betegség, nehéz egészséges állományt újra létrehozni és tartósan fenntartani.
Római és piemonti laboratóriumok közös kutatásokat végeztek a kórokozok izolálása vonatkozásában. A többszöri mintavételt követő vizsgálatok nyomán megállapították, hogy a Pseudomonas syringae pv. syringae illetve a P.s. pv. morsprunorum mindig jelen van fertőzött részeken és rendszerint a Cytospora és Phomopsis törzsekkel együtt fertőz.
A Pseudomonas syringae pvs. fajok tünetei minden csonthéjas esetében hasonlóak, a legtöbb európai országban gutaütés betegségként nevezik a leírt szindrómát.
Évről-évre komoly fapusztulások következnek be a gutaütés miatt, az oltvány gyümölcsösök szinte semmilyen, vagy csak csekély mértékű toleranciát mutatnak.
A vizsgálatok során megállapították, hogy a Pseudomonas baktérium-populáció a nyár folyamán csökken, a magas hőmérséklet és a szárazság idején éppen csak életben maradtak a baktériumok. Késő ősszel jutnak be a baktériumok a növények fatestébe ahol valószínűleg megtelepednek a szállító elemekben és a farész szöveteiben. A tél folyamán a beteg részek nagyobbodnak és a baktériumok felszaporodnak, következő tavasszal láthatóvá válnak a rákos sebek, ezt követően a vegetációban száradás és végül a fa pusztulása következik be. Téli mesterséges visszafertőzéskor megfigyelték, hogy ahol csak -1°C -2°C-os volt a téli minimum hőmérséklet, ott a fák nem fertőződtek, tavasszal nem jelentek meg rákos sebek az ágakon, míg a -5°C-os területeken már megjelentek a tünetek, akkor ha a fertőzés után 7-10 napig 0°C körüli a hőmérséklet. Valószínű, hogy a baktériumok felszaporodása azokon a téli napokon történik, amikor a hőmérséklet akár rövid időre is 5-12ºC közé melegszik. A baktérium teszi fagyérzékennyé a szöveteket és nem a hideg miatt hajlamosabbak a fertőzésre a fák. A jégkristály képződését elősegítő gócok miatt a szövetek már -2°C-nál is fagykárt szenvedhetnek.
Tünetek
A tünetek a tavasszal, lombosodáskor a legmarkánsabbak. A fertőzés közelében a fiatal levelek hervadnak, száradnak és a fán maradnak.
A megbetegített növényi részek másodlagosan fertőző gombáknak is helyt adnak. Ezek között a leggyakoribb a Schizophyllum commune.
A gallyak háncs részében megtelepedő baktérium a fertőzött rész feletti részek hervadását okozza, míg a szállítószövetben megtelepedett kórokozók esetében akár 1-2 éven keresztül sem látható a betegség, csupán a fák esetleges gyengébb növekedése lehet szembetűnő, majd tavasszal a fák gyors és teljes hanyatlásnak indulnak.
A baktérium a teljes ágkeresztmetszetet megfertőzi (a kambiumot is), és veszélyezteti az újonnan képződő szállítónyalábokat. A kibocsátott toxinokkal akadályozza újonnan képződő faszövetek kialakulását, illetve a víz és az asszimiláták mozgását, ezáltal a távolabbi ágak és rügyek hervadását okozva.
A rákos ágak repedezettek, a sebek sötétbarnák. Ha eltávolítjuk a kéreg felső rétegét, friss fertőzés esetén vizenyős és büdös nekrotikus vonalakat látunk. A szövet is barna és a gyakori a mézgafolyás is. A baktérium inaktív periódusában a nekrotikus sáv száraz. Ezekben az időszakokban nehéz izolálni és laboratóriumi vizsgálatokkal igazolni a baktérium jelenlétét, és a jelenlevő gombák is zavaróak. A sérült ágak kérge alatt néhány milliméterrel azonban izolálható a Pseudomonas, ezért fontos, hogy a háncs megfelelő rétegéből származzon a minta.
Hajlamosító tényező:
A meleg hónapokban a Pseudomonas baktériumok szinte csak vegetálnak a növények felszínén, tüneteket nem okoznak. Ősszel passzív transzport útján, vagy a hideg miatt megnyíló kisebb sérüléseken (spontán fagyás-olvadás) kersztül juthat be a baktérium a fák szöveteibe, majd a szövetek szénhidrát tartalmát felhasználva osztódni kezd.
Franciaországban sok éve kutatják, hogy milyen tényezők okozhatják a betegség megjelenését, illetve súlyosságát.
A baktérium, más patogénokhoz hasonlóan alacsony hőmérsékleten 20 °C alatt aktív. A hideg egyrészt megkönnyíti a baktérium bejutását a fa szövetébe másrészt a tüneteket is súlyosbítja, a fertőzött ágrészek „szivacsos” jellegűvé válnak.
A csapadékos ősz és tél kedvez a betegség kialakulásának, illetve a rákosodás továbbterjedésének. A laza szerkezetű sok kapillárissal rendelkező, homokos, levegős talajtípusoknál a nagyobb gyökérlégzés miatt nő a víz felvétel mennyisége (ezáltal a szövetek víz ellátása) ami súlyosbítja a károsodás mértékét, ezért fontos olyan alanyok kiszelektálása és használata amelyek a gyökérfulladásra kevésbé hajlamosak.Talajtól függetlenül az alanyok hasonló mértékben érzékenyek a fertőzésre, amire sarjképzéssel reagálnak.
A baktérium sebeken, paraszemölcsökön, fagyrepedéseken illetve a levélripacsokon keresztül juthat be a fa szöveteibe és könnyen bejuttatható a kórokozó metszéskor is. A metszéskor használt eszközöket emiatt gyakran fertőtleníteni kell, illetve fontos a sebzáró anyagok használata.
A fertőzés a legintenzívebb időszaka az ősz vége és a tél eleje. Azokban az években várható a felszaporodásuk, amikor a tavasz hideg és csapadékos, ilyenkor vöröses ragadós, mézgás sebek keletkeznek, ami szintén más kórokozók bejutásának kapuja lehet.
Védekezési lehetőségek:
A termőhely kiválasztásánál fontos figyelembe venni a téli minimum hőmérsékleteket illetve a tavaszi fagyok mértékét. Megfelelő fajtahasználattal csökkenthető a betegség jelenléte illetve erőssége. Tapasztalatok szerint a kajszifajták közül az ’Aurora’, ’Carmen’, ’Portici’ és a ’Sweetcot®’ (Toyuda) fajták a legfogékonyabbak a betegségre. Mirabolán helyett más, gyökérfulladásra kevésbé érzékeny alany használata toleránsabbá teheti a fákat.
A hőmérsékletingadozás enyhíthető a fák törzsének fehérre meszelésével.
A metszési időszak lehetőleg ne essen október és január közé.
A réz tartalmú lemosó permetezést már a korai levélhullás időszakában el kell kezdeni.
A fagyzug-mentes termőhely kiválasztása, az alkalmas talaj, a késői metszési időszak betartása és az eszközök gyakori fertőtlenítése képeszik a kórokozó elleni védekezés alapját.. Az alkalmazott fertőtlenítő szer lehet Bordói lé (20%-os rézzel).
Célszerű az ültetvény szüret utáni öntözése és ügyelni kell, hogy ne alakuljon ki tápanyaghiány (különös tekintettel a kalciumra).
Kémiai prevenciót jelenthet 3-4 rezes permetezés és az agrotechnikai műveletek fegyelmezett elvégzése.
| Műveletidőpontja | Művelettípusa | Hatóanyag | Dózis | Megjegyzés | |
| augusztus-szeptember | fatörzs festés | Bordói lé | 25% Cu | Első 6 évben végezzük el a vázágak magasságáig | |
| október-november | Bordói lé | 3-4 kezelés 8-10 napos közökkel | |||
| Tél vége | Metszés | Az eszközök gyakori fertőtlenítése, sebzárás | |||
| Tavasz eleje | Bordói lé | 2 kezelés 8-10 napos közzel fehérbimbós állapotig |
Egyéb kategória | Leave a Comment »
Az olasz körte ültetvényekben döntő többségben birset használnak alanyként. A birs könnyen megfékezi a nemes erős növekedését, és a kis tenyészterületet is jól bírja. Ennek ellenére az utóbbi években új körte alanykutatások indultak Olaszországban. Forli-ban, Bologna-ban, Pisa-ban foglalkoztak a legtöbbet az új alanyok utáni kutatásokban.
Pisa-ban már 15 éve foglalkoznak különböző alanyok tulajdonságainak kutatásával és azok értékeléseivel. Conference fajtát használtak körte és birs alanyok összehasonlítására. A birsek között az Adams, BA29, SydoÒ ,Cts 212, EM A (itthon A birs-ként emlegetik) és EM C, a körték között a Kirchensaller, Farold®40 Daygon, Farold® 87 Daytor, Farold® 282 Dayre, Fox 11 és Fox 16 szerepelt.
Tapasztalataik szerint a körte alanyok egyértelműen erősebb növekedést okoztak a fajtánál (nagyobb a törzs növekedés és a metszés során eltávolított faanyag). A Kirchensaller volt a legerősebb, miközben a Farold® 40 és a Fox16 gyengébb növekedést mutatott. A birs alanyoknál a Sydo® indukálta a legerősebb növekedést, miközben az EM C határozottan gyengébb növekedést adott. Hozam szempontjából csökkenő sorban a következő sorrend alakult ki: Farold® 282, BA29, Fox 11, Farold® 40, Adams, Kirchensaller. A legkisebb termésmennyiséget az EM C alany (62kg/fa) adta. Ugyanennek a kísérleti programnak a keretében Uta-ban (CA) a Farold® 87 indukálta a legerősebb növekedést, hasonló szinten, mint a Sydo®. Jobban gyengítették a nemes növekedését az EM C, a Farold® 40 és 282 kombinációk. A Fox 11 , a birsek közül az Adams, a BA 29, és az EM A középerős növekedést okoz a fáknál. Uta-ban a kísérletek során a Kirchensaller alanyú fáknál gyengébb növekedést tapasztaltak mint Pisában, ahol ez az alany egyértelműen a legerősebb növekedést okozott a fáknál, itt az egyik leggyengébb növekedési erélyt produkálta. Magasabb termésátlagot ért el a Farold® 87 és a BA29 (117kg/fa), a sorban utána következik a birs Sydo®, Adams, EM A. Kisebb a terméshozam a Kirchensaller, Fox 16, Farold® 40 és 282 EM C alanyú fákon. A gyümölcsök méretét tekintve a birsek 20%-kal növelték a körték méretét a körte alanyokhoz képest.
Bolognai kutatások együtt zajlottak venetoi szakemberekkel. 8 körte alany fajtát szelektáltak és értékeltek DCA A74, C19, C91, D46, D50, E82, E105 végül az E110, ami Fox 9 néven kapott licenszet. Ezeket a körte alanyokat hasonlították össze a birs EM C és BA 29-cel. A kultúr faj az Abata Fetel, a Vilmos és a Conference volt. Az alanyokat 7 év után értékelve megállapították, hogy a Fox 9 (E110) 20%-kal erősebb növekedést adott, mint a BA 29, de még mindig erősen csökkentve a fák erőségét. Produktivitás szempontjából a következő sorrend alakult ki Abata Fetel (80kg/fa, 5. éves ültetvényben), Conference és Vilmos.
Forli-ban 1996-tól 2003-ig tartott egy program, melynek keretében a körte alanyokat kutattak, és értékeltek ültetvényekben. Eredményeik között figyelemre méltó az ISFO 81-23-05 (Conference X US 309) és ISFO 81-120-03 (Dr. Guyot X US 309). Az alanyokat Abata Fetel és Vilmos kombinációjával hasonlították össze magonc, Farold®40 Daygon és BA 29-cel. A vad magonc növekedési erélye hasonló a BA29-éhez, és meghaladja az ISFO új szelekcióinak növekedését. A legnagyobb termést a BA 29 alanyon mérték (32kg/fa). A birs alany a gyümölcsök méretében is felülmúlta az ISFO körte alanyokat.
Imola és Cesena szakemberi is összefogtak az eredményesebb kutatás érdekében. Célul tűzték ki a régi, jól ismert és az új, most induló alanyok összehasonlítását, és viselkedésük leírását, hiszen például a Pyrodwarf és az EM H alanyról nincsen valós összehasonlításokon, megfigyeléseken alapuló adat. Az első kísérletek Ferrara és Modena közeli ültetvényekben indultak 1998-ban. Saját gyökerén álló Abata Fetel-t és Vilmos-t hasonlítottak össze birs BA 29-cel és Sydo®-val, a körték közül a Fox 11, Farold® 40 Daygon, Farold® 69 Daymir és Pyrodwarf szerepelt az összehasonlításban. Modena-ban a kísérletek 2003-ban indultak. Oltványként telepítették az Abata Fetel-t és a Vilmos-t BA 29, EM H, Sydo®, körte alanyként a Farold® 40 Daygon, Farold® 87 Daytor és Pyrodwarf szerepelt. Az Abata Fetel növekedését FaroldÒ 40 és 87 körte alanyokon hasonlónak látták, mint a BA 29 és SydoÒ birseken. A hozam minden esetben kielégítő volt. A Farold® 40 és 87 igazolták jó hírüket. Abata Fetel növekedését a BA 29 és Sydo-hoz hasonlóan csökkentették, emellett a produktivitások is kielégítő. Az újabb alanyok közül a Pyrodwarf hasonló növekedést indukált, mint az EM H, de attól kisebb a termőképessége. Az új EM H birs alany terméshozamban a BA 29-et és a Sydot-t felülmúlta.
Ferrara-ban 8 éve foglalkoznak már alany összehasonlításokkal, és tulajdonságaik vizsgálatával. Tapasztalatuk, hogy a körték közül a Farold 69 és a Fox 11 hasonló mértékben gyengíti a fák növekedési erélyét, mint a BA 29 vagy a SydoÒ. Az összehasonlításban Abata Fetel-t használtak a kutatók. Termést illetően a birs alanyok jobbnak bizonyultak (átlagosan 68kg/fa), ami jó gyümölcs nagysággal párosul (> 300). Ugyanakkor a körte alanyok is kielégítő terméshozamot produkáltak, viszont a termésnagyságok 270g körül alakultak.
A kísérleteket összegezve megállapították, hogy a birs alanyok használata jobb eredményeket ad, mint az ugyanolyan körülmények között lévő körte alanyok, termőképesség, növekedési erély csökkentése és a korai termőre fordulás szempontjából. A BA 29, de leginkább a SydoÒ indukálta a legmagasabb terméshozamot, ami a legjobb gyümölcs mérettel párosult. Az olasz ültetvényekben szintén elterjedt EM C alanyok használatánál a körték minőségbeli romlását tapasztalták idővel, és a kiegyenlített termésbiztonság hiányát. Ezért a FaroldÒ 40 Daygon körte alany tulajdonságait kezdték vizsgálni, és a róluk alkotott pozitív benyomást igazolni. A benyomás jó volt, mivel a FaroldÒ 40 jól kontrollálta a fák növekedését és jó minőségű körtét szedhettek róla. Az új körte alanyok is jól debütáltak a kísérletek során, további vizsgálatok és azok értékelései szükségesek még a jövőben, hogy a szortimentet szélesíteni lehessen. Ilyen potenciális jelölt lehet az EM C birs alany, ami Abata Fetel-lel kombinálva jó eredményeket ad, mint agronómiai, mint áru-piaci szempontból. A jövő alanya lehet a Fox 9 klón, mely garantálja a kiegyenlített, magas termésátlagokat, és a Pyrodwarf, aminél elsősorban a gyümölcsminőségére irányuló adatok hiányoznak.
A birsek közül pozitív eredményekkel zárták a kutatások végét az Adams és az EM A alanyok. Mindkettőt kis felületeken használják a körték alanyaként, mivel az olasz termesztők jobban kedvelik a birsek közül EM C, a SydoÒ-t, míg a körte klónok közül a Fox 11, FaroldÒ 69 Daynir, FaroldÒ 87 Daytor, de a leggyakoribb a FaroldÒ 40 Daygon használata. Kedveltségük okát kevésbé jó minőségű, és kevésbé termékeny talajokhoz is jól alkalmazkodó képességük adja. A kísérlet eredményeinek fényében nem javasolják a vadkörte magoncot, a Kirchensaller körtét, azok kiemelkedő növekedési erélye és lassú termőre fordulása miatt, és a Cts212 birset a gyakori alany-nemes diszaffinitás és kiszámíthatatlan terméshozam miatt.
Összefoglalás a fő körte alanyok tulajdonságairól:
BA 29: Az alany könnyen szaporítható bujtással és dugványozással. Jó gyökeresedést okoz, és elég mélyen. Jól megfékezi az alany növekedését, és jó az affinitása a főbb fajtákkal (Bosc kobak és Vilmos). Lassítja a termőrefordulást a többi gyengébb birs alanyhoz képest, viszont hosszú ideig és jó minőségű gyümölcsöt ad. Még ma is nagyon elterjedt a közepes és alacsony sűrűségű ültetvényekben (<2500 fa/ha).
SydoÒ: Könnyen lehet bujtással, dugványozással szaporítani. Kicsit magasabban gyökerezik, mint a BA 29, ezért a termékeny talajokat kedveli a legjobban. Fontos, hogy a talajnak kellően alacsony legyen a mésztartalma. Kevésbé erős növekedésű, mint a BA 29. Az affinitása a nemesekkel jó. Korai termőre fordulás jellemzi az alanyt, és magas produktivitás, ami jó gyümölcs minőséggel párosul. A második leggyakrabban használt alany Olaszországban, leginkább a közepes és magas sűrűségű ültetvényekben használják (max. 4000fa/ha)
EM C: bujtással és dugványozással szaporítják. Magasan fekvő gyökere miatt, termékeny és öntözött talajra javasolják a szakemberek. A Conference és Decana del Comizio kombinációban jó, az Abate Fetel-lel közepes, kielégítő a Vilmos és Bosc kobak fajtákkal mutatott affinitási képessége. Gyenge növekedésű, és nagyon gyorsan termőre fordulnak ez erre oltott nemesek. Magas termésátlagokat és minőségeket produkál. Törpítő képessége miatt a legnagyobb sűrűségű (több mint 3000fa/ha) ültetvényekben használják, de ehhez a legjobb agronómiai tulajdonságok megléte szükséges.
Adams: szintén könnyű a tradicionális módszerekkel szaporítani a faiskolákban. Legszebben a termékeny, friss talajokon díszlik, de magasam elhelyezkedő gyökérrendszere miatt, öntözött területekre alkalmas csak. Hasonló növekedést okoz, mint az EM C, garantálja a gyors termőrefordulást. Jó és megbízható terméshozás jellemzi. Előnye a jó gyümölcs méret és minőség indukálása. A nagyobb sűrűségű ültetvényekben találkozunk használatával.
FaroldÒ 40 Daygon : az affinitási képessége az összes fajtával jó. Növekedési erélye hasonló vagy egy kicsit erősebb a BA 29-hez viszonyítva. Az erre szemzett fák később fordulnak termőre a birsekhez képest. Magas a hozam és jó minőségű a körte, viszont az átmérő nagysága elmarad a birsekétől.
EM H (A birs): az első kísérletek azt mutatják, hogy növekedési erélye hasonló, vagy csak egy kicsit erősebb, mint az EM C, vagy a többi törpítő birshez képest. Kevésbé jó az affinitása a Vilmos nemessel. Korai termőre fordulást okoz az Abate Fetel-nél, magas hozamot, és nagyon jó gyümölcs méretet kölcsönöz a nemesnek.
Fox 9: a klónt in vitro, mesterséges körülmények között is fel lehet szaporítani. Nagyon jó az affinitási képessége a legtöbb fajtával. Növekedési erélye a BA 29-hez hasonlít, esetleg kicsit erőteljesebb (Vilmos és Abate Fetel kombinációban +20%). Gyors termőre fordulását bizonyítja, hogy már a 3. évben lehet róla szüretelni. Magas termésátlagok, és jó termés minőség jellemzi ez alanyon álló fákat. Leginkább a kis és közepes sűrűségű kertekben ideális használatuk (max.2400 fa/ha), kevésbé jó minőségű talajokon is jó eredményeket adnak
PyrodwarfÒ: a legtöbb típusú talajhoz jól alkalmazkodik, erőssége gyengébb a BA 29-hez viszonyítva. Az affinitása jó a Vilmos és Abate Fetel fajtákkal. A termőre fordulása lassúbb a birsekhez képest. Produktivitása a Vilmos-sal kombinálva jó volt, Abate Fetel használva nemesként, nem kaptak kielégítő eredményeket az olasz kutatók.
Pyriam: jól megfékezi a nemes növekedését, és produktivitását tekintve a BA 29-cel hasonló eredményeket produkálnak (Vilmos fajtánál). A klón ígéretes, de nincs elég tapasztalat használatával Olaszországban.
| Hely | Körte alanyok | Birs alanyok | Összehasonlított fajta |
| Pisa | Kirchensaller | Adams | Conference |
| Farold®40 Daygon | BA 29 | ||
| Farold® 87 Daytor | SydoÒ | ||
| Farold® 282 Dayre | Cts212 | ||
| Fox 11 | EM A | ||
| Fox 16 | EM C | ||
| Bologna, Veneto | DCA A74 | EM C | Abata Fetel, Vilmos, Conference |
| C19 | BA 29 | ||
| C91 | |||
| D46 | |||
| D50 | |||
| E82 | |||
| E 105 | |||
| E 110(Fox 9) | |||
| Forli | ISFO 81-23-05 | BA 29 | |
| ISFO 81-120-03 | Abata Fetel , Vilmos | ||
| magonc | |||
| Farold®40 Daygon | |||
| Ferrara | Pyrodwarf | EM H | Abata Fetel, Vilmos |
| magonc | BA 29 | ||
| Fox 11 | Sydo® | ||
| Farold® 40 Daygon | |||
| Farold® 69 Daymir | |||
| Modena | Pyrodwarf | BA 29 | Abata Fetel, Vilmos |
| Farold® 87 Daytor | EM H | ||
| Farold® 40 Daygon | Sydo® |
Körte kategória | Leave a Comment »
Boglár-Kert 